Szept. 9.

Szept.5. óta itt vagyok New Yorkban, de egyszerűen nem tudok betelni a várossal. Egész nap járjuk, mindent megnézünk amit csak tudunk. Lassan már a végkimerülés határán vagyok.
Amit eddig megnéztem:

- Madame Tussauds

- Rockefeller Center éjszaka

- Central Park & Central Park Zoo

- Times Square éjszaka

- St. John Cathedral

- The Museum of The City of New York

- Solomon R. Guggenheim Museum

- The Metropolitan Museum of Art

- Empire State Building

- Museum of Sex

- Circle Line Sightseeing Cruise ( The Beast Ride )
- Statue of Liberty
- Bodies Exhibition
- Wall Street séta
- Chinatown (souvenir vásárlás-->vettem egy táskát magamnak, amit 25$-ról
lealkudtam 15$-ra)
- Ellis Island
- World Trade Center (vagyis a helye)
- Brooklyn Botanical Garden
- Brooklyn Museum
- New York Aquarium
- Brooklyn Bridge
- Clipper City Tall Ship Cruise (éjszakai hajókázás)
Ami még hátra van:
- Interpid Sea,Air & Space Museum
- New York Public Library
- Grand Central Terminal
- Waldorf Astoria
- The Cloister
- Broadway séta
A szállás szép, tiszta, teljesen meg vagyok vele elégedve.
11-én indulok haza, 2 bőrönddel. Már megrendeltem a fuvart a reptérre, mivel New Yorkba jövet én hoztam az összes cuccom, és majd meg szakadtam. A kezem is véraláfutásos lett. Most azon izgulok, h a 2 bőrönd ne haladja meg a 23 kg-ot darabonként.
Utolsó nap, mikor még a táborban voltam, nem kaptam meg az utolsó 3 napra a fizut, de szerencsére utánunk küldték postán, és ma meg is érkezett. Volt is meglepetés, mert majdnem a dupláját kaptuk, mint amennyit mondtak, így lehet h mégis veszek egy e-book reader-t.

Szept.1.

Újra a "régi" táborban, egyből jobban érzem magam. Pár nap meló itt, aztán pihi és irány New York. Fogadtatás jó volt, ölelkezés az ismerősökkel, Will-el, Nic-kel és a magyar srácokkal. Megismerkedtem egy magyar csajjal is. Együtt lógtunk esténként, cigi az erdőben. De ők már elmentek innen, nekik már elkezdődött a nyaralós rész a nyugati parttal. Irigylem is őket, de majd jövőre én is bepótolom.
Tervbe van az itteniekkel egy kiadós buli, várom már nagyon, szükségem van egy kis lazulásra. Igaz tegnap du. is söröztem a srácokkal, kicsit a fejembe is szállt. :D

Jázmin meg Szabolcska ma lettek 1. osztályosok. Kíváncsian várom az otthoni híreket, h mennyire sikerül nekik alkalmazkodni az új környezethez. Állítólag nagyon tetszett nekik az 1. nap, remélem ez marad is így.

Olyan hihetetlennek tűnik, h már csak 1,5 hét és otthon leszek. Minden visszatér a normál kerékvágásba. Igaz h szept.ben még Viktorral megyünk Zalaegerszegre "nyaralni" 1 hetet, utána meg elmegyünk egy hosszú hétvégére Sopronba. Szóval októberig még be vagyok táblázva, de aztán meló, néha suli...

Aug. 26.

És eljött az utolsó nap is. Reggel 7:30 körül elmentek a gyerekek, így miután eltüntettük a reggeli maradványait, elkezdtük összepakolni a konyhát. Ezzel elszöszmötöltünk egy darabig, m mindent be kellett zsákokba csomagolni, és mindent alaposan ki kellett takarítani. Du. 4-re végeztünk is, ezután elmentünk készülődni az esti bankettre. Bevittek minket Hyannis-ba, ahol az egész staff-ot megvacsoráztatták egy étteremben. Végre igazi ételt és húst ettem. Ekkor volt a Secret Santa ajándék átadás is. Engem Bianka húzott, így nem volt meglepő h mit kaptam. Vmi egyszerű ajándékokat kellett adni, m senkit sem akartak nagy költségekbe verni. Kaptam: cigi (itt elég drága), Coca Cola (függőségem még mindig tart) és Ranch dressing-et (ez lett a kedvencem, azóta tök sok salit eszek). Holnap du. 2-kor visznek vissza a Wing-be minket Cintiával, ott még lehúzunk pár nap melót, aztán irány New York, majd haza. Szerencsére gyerekek már ott sem lesznek, így nem fogunk megszakadni remélem a munkában.
Kicsit azért már várom h otthon legyek, de azért jövőre visszajövök. Ha nem is ugyanebbe a táborba (vagy a Wing vagy a Lapham).

Aug. 19.

Jó hír, 2 napja kirúgták a szakácsot, egyik pillanatról a másikra. Még én is meglepődtem, pedig erre vártam. Tiszta happy evening volt. Mikor a hír elterjedt a táborban, mindenki nagyon boldog volt. Ennek csak 1 hátránya volt, h nekünk kellett egyedül megcsinálni a vacsorát 110 főre. De megbirkóztunk vele, nem volt olyan vészes. Másnap szabadnapunk volt, elmentünk Hyannis-ba vásárolgatni. Vettem pulcsit, meg pár "személyes holmit" ;), meg viszek haza a családnak kóstolóba itteni ízeket. Húztunk neveket az utolsó esti bankettre (Secret Santa-t játszunk), már csak 1 hét van addig. Sikerült megvennem az ajándékot a lánynak akit húztam. Elég nehéz volt, mivel annyira nem ismerem.
Ma megjött vacsorára az új szakács, elég szimpatikus hapsi. Teljesen el volt hűlve, h nekünk itt mennyi dolgunk van, mindenben segíteni akar, h nekünk könnyebb legyen. Pl.: nem kell részt vennünk a kaja megcsinálásában (m szerinte ez az ő feladata), de mindenáron segíteni szeretne a takarításban is, h nekünk könnyebb legyen. Szóval így egész jó lesz ez a hátralevő 1 hét. Remélem azért gyorsan el fog telni.

Visszajeleztek a Camp Wing-ből (itt dolgoztam először jún.ban 2 hetet), h az itteni meló végeztével, visszamehetek még 1 hetet dolgozni. Cintia is jön velem, aztán irány New York, majd végre haza. Azért már honvágyam van, jó lenne már együtt lenni a Szerelmemmel. Igaz, h minden nap beszélünk Skype-on, de az nem az igazi. :( Ő is már nagyon vár haza, készül vmi meglepetéssel, és már lefoglalta a szállást is az utó nyaralásunkhoz. Már nagyon várom!!!! :D

Júl.28.

Ma ebédnél a szakácsunk úgy be volt állva, h csak pislogtam. Olyan jót már rég röhögtem mint rajta, szinte már sírtam. Persze ezt próbáltam elrejteni, m mégiscsak hülyén jött volna ki ha feltűnően kiröhögöm. Szóval végig flash-elte az ebédet, nem csinált vega kaját, pedig 3x is szóltam neki, ő erre csak beállt a hűtőbe és nézett, de nem csinált semmit. Magára aggatott "hawai" szerű nyakbavalót, abban flangált, a lábán alig bírt megállni. Persze ekkor jöttek ellenőrizni a konyhát az itteni ÁNTSZ-től (persze itt nem így hívják). A főnökség is látta h nincs vmi rendben vele. Aztán volt olyan is h ránk akarta önteni az üdítőt a kancsóból, rendes ellen kellett tartanom és szorítanom a kancsót, m nem akarta elengedni. Ekkor már intettem az igazgatónak h csináljon vmit. Ekkor kikísérték az ebédlőből, de előtte még megpróbált elfutni a főnök elől. Végül ketten kísérték ki. A szakács később azt mondta h lement a vércukorszintje és azért viselkedett furán. Igaz h cukros és lövi magát, de szerintem ez azért több volt annál. Totál be volt állva. Aztán este persze ránk haragudott amiatt h beégette magát az egész tábor előtt. De igazából nem érdekel, hülye egy ember... :S
Pénteken végre szabadnap, megyünk majd az óceán partra fürdeni. Végre lesz egy kis színem nekem is, sajna a nap nem süt be a konyhába, így barnulni ott nem tudok. Igaz h a hőség meg van, még a lábam is izzadni szokott. :)
Holnap kicsit hosszabb napom lesz, m meg kell csinálnunk a pénteki ebédre szánt szendvicseket, és a szakácsunknak ez elég bonyolult feladat. Azt is majd órákig fogja számolni számológéppel, h pontosan mennyit is kell csinálni, de a végére eddig mindig kiderült h elszámolta magát. Pedig állítólag a Harvardon végzett üzleti szakon. Hát nem látszik...

Júl.21.

Szokásosan telik ez a nap is. Reggel mikor bementünk melózni, már megint minden kész volt, feleslegesen keltünk korán. Nem tudom minek csinálja meg a szakács a "kaját" 1 órával hamarabb mint kellene. Legalább akkor szólna h figyi lányok, kicsit korábban kellene bejönnetek, h segítsetek... :S Nah, mindegy, legalább nem volt sok dolgom reggeli előtt, csak a müzlis tálakat feltölteni, kipakolni a tányérokat.
Nagyon töröm a buksim, h megvegyem-e ezt: http://www.barnesandnoble.com/nook/features/techspecs/?cds2Pid=30195
Az egyetlen problémám, h nem tudom h nemzetközi garancia van-e hozzá és 220V-al lehet-e tölteni. Már írtam nekik e-mailt ezzel kapcsolatban, de még nem válaszoltak.
Repülőjegy módosításom folyamatban, úgy néz ki h 1 héttel tovább kint maradok, tehát nem szept. 3-án megyek haza, hanem szept. 11-én indulok New York-ból.

Júl. 19.

Nah szóval, elég rég óta nem írtam már. Sajnos nem volt internet a táborban, de péntek óta van. Igaz nem vmi gyors, de a célnak megfelel.
Nem is tudom h hol kezdjem...
Kaptunk egy kibírhatatlan, hülye, nem normális szakácsot. Állandóan "fuck"-ingol mindenért, tök hülyeségeken felhúzza magát, mindig ideges, szarul rendeli a kajához valókat, sosem csinál elég ennivalót... és még sorolhatnám. Totál ki tud borítani a hülyeségeivel. Ráadásul nem is tud főzni. Szerintem soha sem dolgozott szakácsként, m mindenért az anyját hívja vagy a másik tábor szakácsát, h mit hogyan kell csinálni. Tipikusan az az ember, aki mindenkinél mindent jobban tud és mindenki más hülye. Elég nehéz elviselnem őt a nap 14 órájában. Már amúgy sikerült összevesznem vele. Egy általa készített étel receptje: majonéz, víz, almalé, tej, parmezán, hagyma, paradicsom, oregánó, ecet (2 fajta), só, bors összekeverve és ezt a trutyit öntöttük rá tésztára, majd beraktuk sülni a sütőbe és nesze, egyétek. Azt hittem, h elhányom magam mikor csináltuk. Nem is ettem belőle. Jah, az ecetet nem lehet kihagyni semmiből. Minden ételbe tesz egy csomót.
Ezen kívül amúgy jól érzem magam, bár nincs sok szabadidőm. Hetente van 1 nap szabadnapom. Már voltunk Hyannis-ban és Dennis-ben. Vásároltam már egy csomó ruhát, vettem táskát, Nike cipőt, fényképezőgépet. Tervben van még: e-book reader, bőrönd, még több cipő. :D
Úgy néz ki, változtatok a repülőjegyemen, még 1 héttel tovább maradok kint. Kicsit körülnézek majd a nyugati parton is.
Nah, megyek vissza dolgozni... :S

Jún.21.

Elméletileg holnap visznek át bennünket a másik táborba kb 15:30 körül. Kíváncsi leszek h ott milyen arcok lesznek. Bár nem szívesen megyek el, de lehet ott is összejön egy jó kis csapat idővel.
Tegnap olyan szintek kisikáltuk a konyhát, h ragyogott minden. Reggel mondták is nagyon szép lett. De sajna a tábor mégsem kapott engedélyt, m a mosogatógép most romlott el. Tipikus. Csak az volt a gáz, h azt én takarítottam. Persze itt mindenki mondta h nem az én hibám volt (vmi eltört ott ahol én hozzá sem nyúltam, hegeszteni is kellett), de akkor is szarul éreztem magam miatta. A fő-fő főnök, a Ben is mondta h nincs baj, nem tehetek róla. Bianka a gáztűzhelyt takarította, de láttam h ahhoz is jött ma szerelő. :D Szóval csilli-villire kitakarítottunk mindent és amihez hozzá nyúltunk, az mind elromlott. :D
Ma szinte semmi dolgom nincs. Gyerekek nincsenek, így elküldtek minket a mosodába. Egész nap filmet néztünk, m amíg a gép ment nem volt mit csinálni, közben a mosószer is elfogyott. Szóltunk h kellene több,de már vagy 2 órája nem hoztak újat. Így most pihenünk.
Vacsira a tábor rendelt pizzát így nem kellett még főznünk sem.

Jún.20.

Ma csak a konyhát kellett kitakarítanunk, m holnap jönnek az "ÁNTSZ"től. Így a napom hátra levő része szabad volt, bár így is 17:00-ig dolgoztunk. Nagyon mocskos volt minden.
Itt döglesztően meleg van, le is kellett meló után zuhanyoznom hideg vízzel, úgy megizzadtam.
Tegnap megfürödtem az óceánban. A víz marhára hideg volt (17°C), de azért megmártóztam benne. Viszont a parton nagyon jó idő volt, napoztunk is sokat. A vállaim meg is pirultak. Estére jól elfáradtam, m biciklivel mentünk. Kb 45 perc oda és vissza is az út. Az volt a baj, h visszafelé erős szembe szél volt, dombon felfelé kellett menni, sőt a bicajom váltója sem volt a legjobb, így volt olyan pillanat, h tekertem mint az őrült, mégis inkább úgy tűnt h visszafelé gurulok a emelkedőn. Este mikor visszaértünk a táborba, itt még folyt a "buli" (kerti party volt rendezve a tábor támogatóinak). Kicsit sikerült is becsiccsenteni. :D Csináltunk vmi lecsó félét, elég furi volt az itteni alapanyagokból, de megettük, viszont nagyon ízlett az ittenieknek is (Luis, Nick és Will kóstolták meg). Pedig nem volt az igazi. Kaptunk a buliról megmaradt italból mi is. Olyan volt mint otthon a Bacardi Breezer (5%-os alkohol tartalma van). Fini volt, citromosat, fekete meggyeset, lime-osat és még vmilyet, de annak nem tudom h milyen íze volt.
Kedden vagy szerdán megyek át a másik táborba, kíváncsi leszek h ott milyen lesz. Pedig itt már úgy megszoktam. Furi lesz megint tök ismeretlenekkel lenni, megszokni az ő beszédstílusukat.
Pedig szívesen maradnék itt ebben a táborban, jól érzem itt magam.

Jún.18.

Ma csak reggelit kellett csinálni, de kitaláltak nekünk egy csomó más dolgot, leginkább takarítanunk kellett. Holnap szabadnapunk lesz, még nem tudom, h mit fogunk csinálni, de biztos h nem maradunk itt a táborban. Vasárnap elég húzós nap lesz, ki kell takarítanunk a konyhát, hétfőn jön vmi ÁNTSZ szerű intézményből egy ember és leellenőrzi a konyhát h megfelel-e a követelményeknek. Ha nem, akkor nem nyithat ki a tábor. A mi munkánkon függ majd, így biztos h a nyakunkon fognak majd lógni egész nap a főnökség.
Megkaptam az 1. heti fizumat. Szerencsére többet kaptam mint amire számítottam. :D
Ma mosogatásnál sikeresen elvágtam az ujjam egy késsel. Tökre vérzett, de már nem fáj. A héten egy néger srác segített egész héten nekünk a konyhán. Nem tudom h h kell leírni a nevét, így úgy írom le ahogy kiejtjük: Nadzsi.

Jelenleg titokban összeköltöztünk a magyar srácokkal, így elég sokat dumálok, és nincs nyelvi probléma. Pl.: Dió (ez a beceneve az egyik magyar srácnak), ő királylánynak vagy hercegnőnek hív, nem tudom h miért. Angolul a Will-el és a Nadzsival szoktam beszélgetni, de néha mondok hülyeségeket. :D

Jún.17.

Az elmúlt pár napban eléggé sok volt a meló, minden nap 13 óra. Azért nem is írtam, m kajak fáradt voltam, a gépemhez sem jöttem át, a leveleimet sem olvastam.
Szombaton szabadnapos vagyok, tervben van Boston és a tengerpart. Este sörözés a táborban, felnőttek lesznek, és a Will mondta h mi is ihatunk.
Az elmúlt 2 napban én sütöttem sütit 200 emberre, meg volt úgy h az kaja java részét is én csináltam. Eléggé megbízhat bennem a Will, h rám bízza 200 ember kajáját. Jó, persze nem bonyolult, de akkor is. Ma zacskós rántotta volt reggelire a szokásos fura dolgokkal. Hát a rántotta eléggé gusztustalan volt, így nem is ettem belőle. Annyival jobb h egész héten a Will-el dolgozunk, h ő nem hajt meg annyira minket mint a Karen. Kaja ugyanaz volt egész héten, mint múlt héten, így nem taglalom, van már rutinom benne.
Tegnap előtt megittunk egy sört a srácokkal titokban a patakparton, mivel itt nem lehet alkoholt fogyasztani (mivel gyerek tábor, így mindent titokban kell csinálni). Még nekem is jól esett, olyan fáradt voltam. Tegnap annyira fájt a lábam, h a könnyem is kicsordult. Szó szerint nem tudtam ráállni.
Biankával átköltöztünk egy másik kabinba a Dióhoz (ő egy másik magyar srác, aki a héten jött), m a lakótársaink eléggé hangosak és nem tudtunk tőlük aludni. Így legalább nyugalom van, bár így sem sikerül időben lefeküdni. :D Reggelente eléggé nehezen kelek fel, de ezt már megszokhattam volna, ezzel mindig is voltak gondjaim. :D
Tök jó képek készültek rólunk a napokban, épp megkértük a Lacit, h rakja rá a pendrive-ra, erre véletlenül törölte a memóriakártyát. Az ideg elkapott engem és a Biankát. Épp most keresünk neten olyan programokat, amivel vissza lehet varázsolni a képeket, de egyenlőre sajnos csak fizetős progikat találtunk.

Nem volt egyszerű napom ma sem, fáj is a lábam rendesen. Holnap kezdődik az őrültek háza, 190 gyerek jön (középiskolások), és péntekig itt lesznek. Egész nap majd robotolhatunk, m még mindig csak 2-en vagyunk. Ma lett 2 angol lány szobatársunk, de még csak pár szót váltottam velük. Nagyon fura akcentussal és gyorsan beszélnek. Elég rendesen kell fókuszálnom h megértsem mit mondanak. Ma ebéd és vacsora is hamburger volt, chips, sali, sült krumpli, hot-dog, meg a szokásos. Totál ki vagyok. És hasonló lesz a menü egész héten.
Ma a Karen megdicsért, h jól dolgoztam. Nem ez az első alkalom. Tök jól esett. :D

6. és 7.nap

Szombaton szabadnaposak voltunk, olyan jó volt h semmit sem kellett csinálni. Sajnos Bostonba nem sikerült bejutnom, de legalább a család minden tagjával tudtam skype-on beszélni. Pénteken megérkezett a bőröndöm, kisebb sérüléssel, de hiánytalanul. Gyomrom azóta helyre állt, de nem is eszek vmi sokat, max a jól bevált gyümölcsöket. Este olyan szar horror filmet néztünk az amerikaiakkal, h végig röhögtem az egészet (The strangers). Mondtam is nekik, h rég láttam ilyen szar filmet. Szinte senkinek sem tetszett, de lelkesen végig néztük. Lényege nem volt az egésznek. Viszont az egyik csaj kikészített, annyira rájátszott a dolgokra és sikongatott, h szívem szerint megcsapkodtam volna, h érjen már észhez.
Ma meló volt, de nem sok mindent kellett csinálni, gyerekek majd csak holnap jönnek. Végre ettem normális húst. Vmilyen cégnek a HR képzése volt itt a táborban, és nekik barbecue-s szószos csirke mellett csináltunk salátával, és szerencsére nekünk is jutott belőle. A gyomrom hálásan korgott az ebéd befejeztével :D. És ma coca-cola-hoz is jutottam. Ma érkezett egy másik magyar srác a táborba, de ő is a karbantartó részen lesz. Azért az este jól elszórakoztunk mi így 4-en magyarok. A srác be is költözött hozzánk a kabinba, így legalább nem leszünk egyedül lányok és lesz ki megvédjen minket a támadó mókusoktól. Reggel is találtam egy mogyorót a cipőmben. H h került oda, azt nem tudom. Délelőtt meg a konyha előtt ráléptem egy kis kígyóra vagy siklóra, nem tudom melyik volt. Tökre megijedtem, m azt hittem, h cipőfűző, csak h hirtelen elkezdett mozogni. Sokkot is kaptam egy pillanatra, sikerült is felsikkantanom. :D
Holnap reggel viszont kezdődik a meló, megint hosszú hetünk lesz, kb 300 gyerek lesz itt a héten. Totál gáz, m még mindig csak 2-en vagyunk a konyhán. Szóval lesz meló 1000-rel... :S

4. nap

A bőröndöm világjáró lett, Torontóból már eljött, jelenleg Ditroit-ban van. Elméletileg holnap fog megérkezni, de ezt már annyiszor halottam. Már Will is veszekszik velük, h ez már nem állapot, meg gondolom már neki is elege van abból, h állandóan nyaggatom, h mit intézett velük.
Szóval, ezek történnek velem itt, jól érzem magam itt.

Mai kaja:
Reggeli: szokásos
Ebéd: szendvics, saláta, sós chips
Vacsora: pizza, sült krumpli, saláta, brownies (csokis süti, de nagyon édes)

Szerintem ma gyomorrontást kaptam.

3. nap

A mai napom light-osabb volt, mint a tegnapi, de a talpam nagyon fáj, és a cipőm is kikészíti a lábam. Az az egy probléma (már említettem az előbbi levelemben), h csak 2-en vagyunk a konyhán, így elég sok a meló. Ma is és tegnap is 95 gyerekre csináltuk a "kaját", plusz a személyzet. Holnap is ennyien jönnek. Holnap húzós napom lesz. Ma szerencsére tudtam a Viktorral beszélni (otthoni idő szerint 22:15kor), illetve tök véletlenül apuval is sikerült beszélnem (23:00kor). Ő is csak kíváncsiságból kapcsolta be a gépet, aztán mikor láttam h fent van, egyből hívtam. Remélem jövő héten már többen leszünk és nekem is több időm lesz.

Úgy hiányzik az otthoni kaja. Mai menü:
Reggeli: francia édes kenyérrúd (tudod ez a halrudacska)+juharszirup+sült grillkolbász+saláta+müzli
Ebéd: hamburger+saláta+krokett szerű vmi+jégkrém
Vacsora: nincs, m elmentek a gyerekek, amit találunk a hűtőben
A szakács néni Emmának hív, nem tudja kimondani a nevem. De nem csak neki okoz gondot, de a többiek legalább próbálkoznak. Pedig ők is sokat használják az "E" betűt. Nah mindegy...

Bőröndöm még mindig nincs. Kezdek kiakadni... :S Tegnap beszélt velük egy nagyon aranyos srác, Will-nek hívják, ő itt az egyik tábor vezető (kb velem egyidős, max 1 évvel idősebb), azt mondták, h ma kihozzák a bőröndöm. Délelőtt ide telefonáltak a reptérről, h ma hozzák, de egész nap nem érkezett meg. Délután beszéltem a Will-el, h még mindig nincs itt a bőröndöm. Ő megint felhívta a repteret, sokat értetlenkedtek vele, megint nem találják a bőröndöm. Mondta nekik a Will, h délelőtt ideszóltak, h hozzák. Erről nem tudtak semmit. Szóval minden fasza, nincs már tiszta ruhám. Az a baj, h 2 légitársasággal utaztam és nem tudják eldönteni h ki a hibás, ki hagyta el a bőröndöm (KLM vagy Delta Airlines). Szóval senki nem tud semmit, majd telefonálnak ha itt lesz a bőröndöm Bostonban. Nem tudom h intézném ezt el egyedül. Még jó h van aki segítsen.

Marha sok a mókus. Éjszaka is felkeltem h vhol a környékemen kaparászik és lelkesen makog vagy mit csinál. Ma éjjel kicsit hideg volt. Sajna pizsim sincs, Biankától kértem kölcsön 1 alvós pólót, szerencsére bugyim még van, így abban tudok aludni.

2. nap

Szóval, ma volt az első munkanapom. Elég fárasztó volt és ez így is fog maradni még egy pár napig, mivel a többi konyhai munkás még nem jött meg, csak mi vagyunk a Biankával és a "szakács" nő. Az itteni főzéshez nem kell vmi nagy tudomány. A mai menü a következő volt:
Reggeli: müzli, gyümölcs, narancslé, kávé
Ebéd: sajtos ill. sajtos-sonkás melegszendvics, saláta, meg vmilyen amerikai keksz szerű süti
Vacsora: paradicsom szószos tészta, húsgolyók, saláta, és megint vmilyen csokis süti
Persze ezek mind dobozos és félkész kaják. Hihetetlen miket meg nem tudnak enni. Ugye, ma jöttek meg a gyerekek, azoknak akiknek nem ízlett a kaja, helyette mogyoró krémes-lekváros szendvicset kaptak. Mind a kettőt fel kellett kenni a kenyérre egyszerre. Wááá, nézni is rossz volt. :S
Holnap is 7:30-kor kezdünk, szerintem megint vmi hasonló kaját fogunk csinálni. De már most úgy ennék vmi otthoni, igazi főtt ételt. Még a leves is hiányzik.
Jaj, majdnem el is felejtettem mondani, elméletileg holnap küldik a bőröndöm. Ma egy nagyon kedves srácot megkértem hogy segítsen elintézni a telefont. Segítőkész volt, a mobiljáról felhívta a repteret, odaadtam neki a papírjaim, aztán elintézett nekem mindent. Ha én hívtam volna a repteret, akkor nem tudom mi lett volna, mert még vele is értetlenkedtek, pedig ő idevalósi. Vmilyen fejes lehet itt, de kb velem egy idős. Nagyon segítőkész volt egész nap. Pont mire itt összeszokunk a társasággal, mehetünk át a másik táborba.
Röviden és tömören ezek voltak a mai nap eseményei.

1. nap

Hát, nem volt egyszerű az ide utam. Amszerdamban szálltam át, ott volt a biztonsági ellenőrzés. Meg kell mondanom, h alapos volt a nő, mert szó szerint mindenemet letaperolta. Bostonig az út unalmas volt és hosszú.
Megérkezés amerikai földre, persze miért ne velem történne meg, a csomagom nélkül. Azt Amszterdamban hagyták. Azt mondták, h majd másnap küldik, de még mindig nem érkezett meg... :S Bostonban a reptéren is rohangáltam, mert nem találtam meg a kocsit, amit kiküldtek elém. Egyik terminálból rohangáltam a másikba, míg egy nagyon kedves néger srác, akitől tájékozódni próbáltam, felhívta nekem a tábort, h hol vannak és én hol legyek. Így legalább nem kellett telefonra költenem. Persze az autó nem olyan volt, mint amilyet mondtak h keressek. A tábor logója sem volt az oldalán. Szóval...
Szerencsémre másnap pont szabadnap volt, így melózni sem kellett. Majd holnap reggel 8-kor kezdek.
Próbálok kisebb-nagyobb sikerekkel kommunikálni a többikkel, mivel csak 3-an vagyunk itt magyarok, a többiek mind angol anyanyelvűek. Ma például 2 amcsi és 1 angol sráccal mentem ebédelni a Friendly's-be. Fini volt a kaja (vmi furan nevű amcsi hambit sült krumplival és kólával), nagy volt az adag, de nem is volt vmi olcsó. Sűrűn nem fogom ezt megismételni. Spórolni kell a money-val. Amúgy nagyon kedvesek az emberek, türelmesek és a lényeg, h megértik h mit akarok mondani mikor beszélek.
Röviden, tömören ennyi a lényeg, holnap majd kiderül h mi is lesz itt a feladatom és h lesz a meló. :D

Serpa kalandpark

Ma elugrottunk Viktorral és a lakótársunkkal (Totya) Balatonfűzfőre a Serpa kalandparkba. Jó volt, kimerítő, bár a mosolyom még nem őszinte, talán majd holnap már az lesz. Teljesen kimerültem. Először a kezdő pályán mentünk végig, az nem egy nagy "was ist das". Mondjuk szegény Totyának sikerült majdnem leesnie, úgy kellett visszahúznia magát a drótkötél pályára. Azt tudni kell, ha leesel, akkor jönnek kimenteni és onnantól kezdve nem folytathatod a pályát. Így jobb ha koncentrálsz és odafigyelsz. A kezdő pálya után úgy gondoltuk, h akkor nézzük meg a haladót is. Totya ide már nem jött fel, elég volt neki 1 pálya is. Háááát, gyilkos volt. Vagyis nekem, mivel mindenki tudja, h nem rendelkezem vmi nagy karizommal, itt meg eléggé igénybe kellett (volna) venni. Ezt kb 1 jó óra alatt tettük meg. Viktor hamarabb is befejezte volna, de mivel engem mindig bevárt (én meg nem kapkodtam el a dolgokat), így neki is hosszabb volt. Volt mikor már úgy voltam az egésszel, h a f...om ki van és leugrok, mentsenek ki. De az tartotta bennem a lelket, h ha a nővérem végig tudta csinálni, akkor nekem is menni fog. Nagy kínok árán SIKERÜLT végig menni rajta. Jelen állapotomban fáj mindenem: a talpam, a vádlim, a karomat alig bírom mozgatni, meg a tenyerem is totál ki van. Legközelebb kesztyűt is viszek magammal, mivel a sok kötél eléggé széthorzsolta. Tuti izomlázam lesz holnapra. De megérte, egy élmény volt, de még pihennem kell egy kicsit a következő kalandparkig. Tervbe van még a kislődi és a normafai is. De ezekre csak akkor kerül sor, ha haza jöttem USAból. Nah, abba is hagyom az írást, mert totál kész vagyok. :D Azért ha tehetitek, mindenképp menjetek el, egy élmény!!

Orientáció

Tegnap egész nap ingáztam Székesfehérvár és Veszprém között. 2x is megtettem oda-vissza az utat. Kajak fárasztó tud lenni. :S
Tegnap volt Veszprémben a CL-es orientáció. Sok okosságot mondtak el nekünk. H mire számíthatunk a reptéren (díjaztam ezt a témát, hisz még sosem repültem), kint milyen lesz az élet, mit ne csináljunk h ne rúgjanak ki, h mit nem szabad csinálni ahhoz h börtönbe ne kerülj...Mondtak rossz példákat is, h eddig milyen esetek történtek meg. Hát igen, volt köztük 1-2 érdekes story. :D
Tegnap vettem egy New York útikönyvet, ami tele van hasznos infókkal. Ez lesz az újabb olvasmányom. :D Nagy lelkesen még írom a beszerzendő dolgok listáját, hisz 1 hét múlva indulok. Olyan gyorsan telik az idő. Várom is meg nem is. Eléggé vegyes érzésekkel vagyok tele. Rossz lesz itthon hagyni mindenkit, főleg Szerelmemet. Nah, de nem megyek most bele ebbe a témába, ráérek még ezzel majd a reptéren foglalkozni... :S Lesz ám sírás-rívás...

Hosszú hétvége

Ezen a hétvégén elég sűrű volt a program. A szombat délelőtt készülődéssel telt, majd délután irány Budapest. Ugyanis TIESTO koncert volt. :D Hónapok óta vártuk ezt a party-t. Délután elmentünk a Hungexpohoz, h kiváltsuk a karszalagokat. Pechünkre bombariadó volt, zuhogott az eső, majd mire végeztek a helyszín átvizsgálásával, áramszünet lett. Így 16 óra helyett 18 órakor kezdték el a jegyek beválását. Ezután elmentünk vacsorázni, majd 22-kor mentünk be a buli helyszínére. Hűűűhaaaa megint alkotott a csávó. Felejthetetlen, eszméletlen hangulatot teremtett, irtózatosan jó zenéket játszott. Nem csalódtam benne. A legjobb az egészben, h ezen a bulin ünnepelhettem meg a születésnapomat. :D Remélem mihamarabb ellátogat majd ismét kis hazánkba.

Vasárnap reggel olyan 7 óra tájban haza estünk Kecskemétre. Mondhatom nem sok időm volt a pihenésre, mivel 11-re kellett menni tesómékhoz. Ekkor tartottuk a keresztelőt. Igen, párommal felelősségteljes keresztszülők lettünk. :D
Szegény picur olyan kis ügyesen kibírta az egész ceremóniát egy hang nélkül. A vizes résznél mondjuk kicsit pislogott, h most mi van, de nem reklamált miatta. Délután folytatódott az ünneplés anyuéknál. Nagyon jó volt, csak ne lettem volna olyan fáradt...

Ma volt a szülinapom megünnepelve a családdal. Kaptam sok szép ajándékot, és egy jó nagy tortát. :D Ráadásul, mivel én voltam az ünnepelt, egész nap nem kellett semmit sem csinálnom. Hadd ne mondjam, nagyon élveztem. Bárcsak ne kellett volna visszajönni Szfvárra. Úgy maradtam volna még otthon egy kicsit.

Szóval mindent egybevéve, egy felejthetetlen, szép hétvégét tudhatok a hátam mögött. Sok ilyet tudnék még elképzelni, remélem részem is lesz benne. :D

No pihi

Hát a mai napom nem a semmittevéssel telt el. Délelőtt kitakarítottam a galambok körül, szegényeket jól össze is zavartam ezzel. Hadd ne kelljen részleteznem, h mi volt ott alattuk... :S Aztán mostam, mosogattam, porszívóztam, főztem... csupa hasznos dolgot csináltam. Estére el is fáradtam. Holnap megyünk Kicsimmel Borzavárra és Veszprémbe hivatalos dolgokat intézni, meg nekem is be kellene szereznem pár dolgot Amerikába (pl.: webcamera). Mára ennyit, a nap hátra lévő részében olvasok egy kicsit, meg talán nézek vmi filmet.

Még így utóiratban megjegyzném, h nagy sajnálatomra egy időre szüneteltetik az egyik kedvenc sorozatomat (The vampire diaries), mivel vége lett az 1. évadnak és most forgatják a 2.-at. :S Aug. 13-án lesz a folytatás...

Fürdőzés

A mai nap is a semmittevéssel telt el. Kedvesemmel elmentünk a dunaújvárosi élményfürdőbe. Egész nap a szaunavilágban pihiztünk. Egyik szaunából át a gőzkabinba, majd vissza a szaunába. Persze közben azért áztattuk is magunkat a medencékben. Szerintünk kis hazánk egyik legolcsóbb élményfürdője lehet ez, melynek a minősége is jó. Illetve egy jó kis diákmunka lehetőség, mert a pénztárosoktól kezdve az úszómesterekig diákok voltak. Néha egy-két felnőtt is feltűnt közöttük, de az nem volt számottevő. Viszont annyi hátránya volt a szaunáknak h pár idősebb bácsika "szebbik" ékességét megtekinthettem :S. Bár kihagyhattam volna ezt a szerencsét :D. Persze tanulni ma sem sikerült...

Nem is említettem még, h a Babám (Hercegnek hívják és ő az egyik kutyánk anyuéknál) lábát a talpán össze kellett varrni, m szegénykém séta közben felvágta vmivel. Anyu kint sétáltatta a kutyákat a Csalánosi erdőben, és ugye Herceg ott vígan rohangált bent az erdőben. Aztán egyszer csak megjelent csurom véresen. Anyu rohant is vele egyből az állatorvoshoz. A kocsi is tiszta vér lett, a másik kiskutyánk (Plüsi), meg végig ugatott az autóban, m nem értette h mi baja lett a Hercegnek. Aztán a doki bácsi elaltatta szegénykémet és összevarrta a mancsát. Kapott kis cipőt a lábára, h a seb ne menjen teli kosszal, és majd két hét múlva kell visszavinni kiszedni a varratokat. Úgyhogy szegénykém most bicebóca lett. Úgy meg tutujgatnám, de sajnos csak a jövő hétvégén megyek haza.

Nah, röviden ennyi volt a mai nap történése, még annyival kiegészíteném, h ma sikeresen megvettem a Decathlonban az Amerikába szánt pacskeromat. Szexi lila. :D

Első nap

Ez az első napom bloggolóként, hirtelenjében nem is tudom h mit írjak. :D
A mai napom eléggé zsúfolt volt, reggel mikor magamhoz tértem 9:30kor, indulnom is kellett az okmányirodába, mivel pénteki nap révén csak de. van ügyfélfogadás. Drágámnak kellett lakcímváltoztatáshoz papírt kikérnem. Úgy voltam vele, ha már bent járok a központban, akkor benézek a Rosmannba és a DMbe. Vásároltam is pár dolgot: naptej, repcsire felvihető krém, tusi, sampon...(ha esetleg nem érkezne meg a csomagom majd Bostonba velem, legyen nálam pár dolog). Plusz beugrottam egy dohányáru szaküzletbe vízipipa dohányért. Akik nem tudnák, nagy vízipipa fun lettem. Most épp sárgadinnyés dohányt kóstolgatok.
Mikor haza értem, észrevettem, h a kis galamb családunk az albi erkélyén nagyon rendezkedik. Csináltam is róluk pár fényképsorozatot. A család tagjai: szülők, 2 nagyobbacska gyerek, ill tegnap tojtak még 2 tojást. Lassan családipótlékot is kérhetnének. :D
Vacsira sütöttem házi készítésű pizzát. Életem első kelesztett tésztája volt (persze minek egyszerűsítettem volna bolti kész pizzával a dolgot). Feltétnek pedig mindent ráraktam ami a hűtőben volt. Két tepsivel lett belőle, Kicsimmel fel is faltunk egyszerre egy tepsivel. Most meg itt pukkadozok a fotelban annyira teli vagyok.
Mára a további programok: pihi, filmnézés, egy kis romantika :D
Viszont holnap megyünk a dunaújvárosi élményfürdőbe. Juppíííííí. Csak az rontja az összképet, h tanulni is kellene, m hétfőn vizsga és ma sem haladtam az anyaggal. :S Annyira nehézzzz rávenni magam a tanulásra, annyi minden mással tudnék foglalkozni. Nah de mindegy, ez van, most ezt kell szeretni...