Júl.28.

Ma ebédnél a szakácsunk úgy be volt állva, h csak pislogtam. Olyan jót már rég röhögtem mint rajta, szinte már sírtam. Persze ezt próbáltam elrejteni, m mégiscsak hülyén jött volna ki ha feltűnően kiröhögöm. Szóval végig flash-elte az ebédet, nem csinált vega kaját, pedig 3x is szóltam neki, ő erre csak beállt a hűtőbe és nézett, de nem csinált semmit. Magára aggatott "hawai" szerű nyakbavalót, abban flangált, a lábán alig bírt megállni. Persze ekkor jöttek ellenőrizni a konyhát az itteni ÁNTSZ-től (persze itt nem így hívják). A főnökség is látta h nincs vmi rendben vele. Aztán volt olyan is h ránk akarta önteni az üdítőt a kancsóból, rendes ellen kellett tartanom és szorítanom a kancsót, m nem akarta elengedni. Ekkor már intettem az igazgatónak h csináljon vmit. Ekkor kikísérték az ebédlőből, de előtte még megpróbált elfutni a főnök elől. Végül ketten kísérték ki. A szakács később azt mondta h lement a vércukorszintje és azért viselkedett furán. Igaz h cukros és lövi magát, de szerintem ez azért több volt annál. Totál be volt állva. Aztán este persze ránk haragudott amiatt h beégette magát az egész tábor előtt. De igazából nem érdekel, hülye egy ember... :S
Pénteken végre szabadnap, megyünk majd az óceán partra fürdeni. Végre lesz egy kis színem nekem is, sajna a nap nem süt be a konyhába, így barnulni ott nem tudok. Igaz h a hőség meg van, még a lábam is izzadni szokott. :)
Holnap kicsit hosszabb napom lesz, m meg kell csinálnunk a pénteki ebédre szánt szendvicseket, és a szakácsunknak ez elég bonyolult feladat. Azt is majd órákig fogja számolni számológéppel, h pontosan mennyit is kell csinálni, de a végére eddig mindig kiderült h elszámolta magát. Pedig állítólag a Harvardon végzett üzleti szakon. Hát nem látszik...