Serpa kalandpark
Ma elugrottunk Viktorral és a lakótársunkkal (Totya) Balatonfűzfőre a Serpa kalandparkba. Jó volt, kimerítő, bár a mosolyom még nem őszinte, talán majd holnap már az lesz. Teljesen kimerültem. Először a kezdő pályán mentünk végig, az nem egy nagy "was ist das". Mondjuk szegény Totyának sikerült majdnem leesnie, úgy kellett visszahúznia magát a drótkötél pályára. Azt tudni kell, ha leesel, akkor jönnek kimenteni és onnantól kezdve nem folytathatod a pályát. Így jobb ha koncentrálsz és odafigyelsz. A kezdő pálya után úgy gondoltuk, h akkor nézzük meg a haladót is. Totya ide már nem jött fel, elég volt neki 1 pálya is. Háááát, gyilkos volt. Vagyis nekem, mivel mindenki tudja, h nem rendelkezem vmi nagy karizommal, itt meg eléggé igénybe kellett (volna) venni. Ezt kb 1 jó óra alatt tettük meg. Viktor hamarabb is befejezte volna, d
e mivel engem mindig bevárt (én meg nem kapkodtam el a dolgokat), így neki is hosszabb volt. Volt mikor már úgy voltam az egésszel, h a f...om ki van és leugrok, mentsenek ki. De az tartotta bennem a lelket, h ha a nővérem végig tudta csinálni, akkor nekem is menni fog. Nagy kínok árán SIKERÜLT végig menni rajta. Jelen állapotomban fáj mindenem: a talpam, a vádlim, a karomat alig bírom mozgatni, meg a tenyerem is totál ki van. Legközelebb kesztyűt is viszek magammal, mivel a sok kötél eléggé széthorzsolta. Tuti izomlázam lesz holnapra. De megérte, eg
y élmény volt, de még pihennem kell egy kicsit a következő kalandparkig. Tervbe van még a kislődi és a normafai is. De ezekre csak akkor kerül sor, ha haza jöttem USAból. Nah, abba is hagyom az írást, mert totál kész vagyok. :D Azért ha tehetitek, mindenképp menjetek el, egy élmény!!
Ma elugrottunk Viktorral és a lakótársunkkal (Totya) Balatonfűzfőre a Serpa kalandparkba. Jó volt, kimerítő, bár a mosolyom még nem őszinte, talán majd holnap már az lesz. Teljesen kimerültem. Először a kezdő pályán mentünk végig, az nem egy nagy "was ist das". Mondjuk szegény Totyának sikerült majdnem leesnie, úgy kellett visszahúznia magát a drótkötél pályára. Azt tudni kell, ha leesel, akkor jönnek kimenteni és onnantól kezdve nem folytathatod a pályát. Így jobb ha koncentrálsz és odafigyelsz. A kezdő pálya után úgy gondoltuk, h akkor nézzük meg a haladót is. Totya ide már nem jött fel, elég volt neki 1 pálya is. Háááát, gyilkos volt. Vagyis nekem, mivel mindenki tudja, h nem rendelkezem vmi nagy karizommal, itt meg eléggé igénybe kellett (volna) venni. Ezt kb 1 jó óra alatt tettük meg. Viktor hamarabb is befejezte volna, d
e mivel engem mindig bevárt (én meg nem kapkodtam el a dolgokat), így neki is hosszabb volt. Volt mikor már úgy voltam az egésszel, h a f...om ki van és leugrok, mentsenek ki. De az tartotta bennem a lelket, h ha a nővérem végig tudta csinálni, akkor nekem is menni fog. Nagy kínok árán SIKERÜLT végig menni rajta. Jelen állapotomban fáj mindenem: a talpam, a vádlim, a karomat alig bírom mozgatni, meg a tenyerem is totál ki van. Legközelebb kesztyűt is viszek magammal, mivel a sok kötél eléggé széthorzsolta. Tuti izomlázam lesz holnapra. De megérte, eg
y élmény volt, de még pihennem kell egy kicsit a következő kalandparkig. Tervbe van még a kislődi és a normafai is. De ezekre csak akkor kerül sor, ha haza jöttem USAból. Nah, abba is hagyom az írást, mert totál kész vagyok. :D Azért ha tehetitek, mindenképp menjetek el, egy élmény!!
Jó utat! Vigyázz magadra és írj le mindent! :) Pussz :*
VálaszTörlés