Júl.28.

Ma ebédnél a szakácsunk úgy be volt állva, h csak pislogtam. Olyan jót már rég röhögtem mint rajta, szinte már sírtam. Persze ezt próbáltam elrejteni, m mégiscsak hülyén jött volna ki ha feltűnően kiröhögöm. Szóval végig flash-elte az ebédet, nem csinált vega kaját, pedig 3x is szóltam neki, ő erre csak beállt a hűtőbe és nézett, de nem csinált semmit. Magára aggatott "hawai" szerű nyakbavalót, abban flangált, a lábán alig bírt megállni. Persze ekkor jöttek ellenőrizni a konyhát az itteni ÁNTSZ-től (persze itt nem így hívják). A főnökség is látta h nincs vmi rendben vele. Aztán volt olyan is h ránk akarta önteni az üdítőt a kancsóból, rendes ellen kellett tartanom és szorítanom a kancsót, m nem akarta elengedni. Ekkor már intettem az igazgatónak h csináljon vmit. Ekkor kikísérték az ebédlőből, de előtte még megpróbált elfutni a főnök elől. Végül ketten kísérték ki. A szakács később azt mondta h lement a vércukorszintje és azért viselkedett furán. Igaz h cukros és lövi magát, de szerintem ez azért több volt annál. Totál be volt állva. Aztán este persze ránk haragudott amiatt h beégette magát az egész tábor előtt. De igazából nem érdekel, hülye egy ember... :S
Pénteken végre szabadnap, megyünk majd az óceán partra fürdeni. Végre lesz egy kis színem nekem is, sajna a nap nem süt be a konyhába, így barnulni ott nem tudok. Igaz h a hőség meg van, még a lábam is izzadni szokott. :)
Holnap kicsit hosszabb napom lesz, m meg kell csinálnunk a pénteki ebédre szánt szendvicseket, és a szakácsunknak ez elég bonyolult feladat. Azt is majd órákig fogja számolni számológéppel, h pontosan mennyit is kell csinálni, de a végére eddig mindig kiderült h elszámolta magát. Pedig állítólag a Harvardon végzett üzleti szakon. Hát nem látszik...

Júl.21.

Szokásosan telik ez a nap is. Reggel mikor bementünk melózni, már megint minden kész volt, feleslegesen keltünk korán. Nem tudom minek csinálja meg a szakács a "kaját" 1 órával hamarabb mint kellene. Legalább akkor szólna h figyi lányok, kicsit korábban kellene bejönnetek, h segítsetek... :S Nah, mindegy, legalább nem volt sok dolgom reggeli előtt, csak a müzlis tálakat feltölteni, kipakolni a tányérokat.
Nagyon töröm a buksim, h megvegyem-e ezt: http://www.barnesandnoble.com/nook/features/techspecs/?cds2Pid=30195
Az egyetlen problémám, h nem tudom h nemzetközi garancia van-e hozzá és 220V-al lehet-e tölteni. Már írtam nekik e-mailt ezzel kapcsolatban, de még nem válaszoltak.
Repülőjegy módosításom folyamatban, úgy néz ki h 1 héttel tovább kint maradok, tehát nem szept. 3-án megyek haza, hanem szept. 11-én indulok New York-ból.

Júl. 19.

Nah szóval, elég rég óta nem írtam már. Sajnos nem volt internet a táborban, de péntek óta van. Igaz nem vmi gyors, de a célnak megfelel.
Nem is tudom h hol kezdjem...
Kaptunk egy kibírhatatlan, hülye, nem normális szakácsot. Állandóan "fuck"-ingol mindenért, tök hülyeségeken felhúzza magát, mindig ideges, szarul rendeli a kajához valókat, sosem csinál elég ennivalót... és még sorolhatnám. Totál ki tud borítani a hülyeségeivel. Ráadásul nem is tud főzni. Szerintem soha sem dolgozott szakácsként, m mindenért az anyját hívja vagy a másik tábor szakácsát, h mit hogyan kell csinálni. Tipikusan az az ember, aki mindenkinél mindent jobban tud és mindenki más hülye. Elég nehéz elviselnem őt a nap 14 órájában. Már amúgy sikerült összevesznem vele. Egy általa készített étel receptje: majonéz, víz, almalé, tej, parmezán, hagyma, paradicsom, oregánó, ecet (2 fajta), só, bors összekeverve és ezt a trutyit öntöttük rá tésztára, majd beraktuk sülni a sütőbe és nesze, egyétek. Azt hittem, h elhányom magam mikor csináltuk. Nem is ettem belőle. Jah, az ecetet nem lehet kihagyni semmiből. Minden ételbe tesz egy csomót.
Ezen kívül amúgy jól érzem magam, bár nincs sok szabadidőm. Hetente van 1 nap szabadnapom. Már voltunk Hyannis-ban és Dennis-ben. Vásároltam már egy csomó ruhát, vettem táskát, Nike cipőt, fényképezőgépet. Tervben van még: e-book reader, bőrönd, még több cipő. :D
Úgy néz ki, változtatok a repülőjegyemen, még 1 héttel tovább maradok kint. Kicsit körülnézek majd a nyugati parton is.
Nah, megyek vissza dolgozni... :S

Jún.21.

Elméletileg holnap visznek át bennünket a másik táborba kb 15:30 körül. Kíváncsi leszek h ott milyen arcok lesznek. Bár nem szívesen megyek el, de lehet ott is összejön egy jó kis csapat idővel.
Tegnap olyan szintek kisikáltuk a konyhát, h ragyogott minden. Reggel mondták is nagyon szép lett. De sajna a tábor mégsem kapott engedélyt, m a mosogatógép most romlott el. Tipikus. Csak az volt a gáz, h azt én takarítottam. Persze itt mindenki mondta h nem az én hibám volt (vmi eltört ott ahol én hozzá sem nyúltam, hegeszteni is kellett), de akkor is szarul éreztem magam miatta. A fő-fő főnök, a Ben is mondta h nincs baj, nem tehetek róla. Bianka a gáztűzhelyt takarította, de láttam h ahhoz is jött ma szerelő. :D Szóval csilli-villire kitakarítottunk mindent és amihez hozzá nyúltunk, az mind elromlott. :D
Ma szinte semmi dolgom nincs. Gyerekek nincsenek, így elküldtek minket a mosodába. Egész nap filmet néztünk, m amíg a gép ment nem volt mit csinálni, közben a mosószer is elfogyott. Szóltunk h kellene több,de már vagy 2 órája nem hoztak újat. Így most pihenünk.
Vacsira a tábor rendelt pizzát így nem kellett még főznünk sem.

Jún.20.

Ma csak a konyhát kellett kitakarítanunk, m holnap jönnek az "ÁNTSZ"től. Így a napom hátra levő része szabad volt, bár így is 17:00-ig dolgoztunk. Nagyon mocskos volt minden.
Itt döglesztően meleg van, le is kellett meló után zuhanyoznom hideg vízzel, úgy megizzadtam.
Tegnap megfürödtem az óceánban. A víz marhára hideg volt (17°C), de azért megmártóztam benne. Viszont a parton nagyon jó idő volt, napoztunk is sokat. A vállaim meg is pirultak. Estére jól elfáradtam, m biciklivel mentünk. Kb 45 perc oda és vissza is az út. Az volt a baj, h visszafelé erős szembe szél volt, dombon felfelé kellett menni, sőt a bicajom váltója sem volt a legjobb, így volt olyan pillanat, h tekertem mint az őrült, mégis inkább úgy tűnt h visszafelé gurulok a emelkedőn. Este mikor visszaértünk a táborba, itt még folyt a "buli" (kerti party volt rendezve a tábor támogatóinak). Kicsit sikerült is becsiccsenteni. :D Csináltunk vmi lecsó félét, elég furi volt az itteni alapanyagokból, de megettük, viszont nagyon ízlett az ittenieknek is (Luis, Nick és Will kóstolták meg). Pedig nem volt az igazi. Kaptunk a buliról megmaradt italból mi is. Olyan volt mint otthon a Bacardi Breezer (5%-os alkohol tartalma van). Fini volt, citromosat, fekete meggyeset, lime-osat és még vmilyet, de annak nem tudom h milyen íze volt.
Kedden vagy szerdán megyek át a másik táborba, kíváncsi leszek h ott milyen lesz. Pedig itt már úgy megszoktam. Furi lesz megint tök ismeretlenekkel lenni, megszokni az ő beszédstílusukat.
Pedig szívesen maradnék itt ebben a táborban, jól érzem itt magam.

Jún.18.

Ma csak reggelit kellett csinálni, de kitaláltak nekünk egy csomó más dolgot, leginkább takarítanunk kellett. Holnap szabadnapunk lesz, még nem tudom, h mit fogunk csinálni, de biztos h nem maradunk itt a táborban. Vasárnap elég húzós nap lesz, ki kell takarítanunk a konyhát, hétfőn jön vmi ÁNTSZ szerű intézményből egy ember és leellenőrzi a konyhát h megfelel-e a követelményeknek. Ha nem, akkor nem nyithat ki a tábor. A mi munkánkon függ majd, így biztos h a nyakunkon fognak majd lógni egész nap a főnökség.
Megkaptam az 1. heti fizumat. Szerencsére többet kaptam mint amire számítottam. :D
Ma mosogatásnál sikeresen elvágtam az ujjam egy késsel. Tökre vérzett, de már nem fáj. A héten egy néger srác segített egész héten nekünk a konyhán. Nem tudom h h kell leírni a nevét, így úgy írom le ahogy kiejtjük: Nadzsi.

Jelenleg titokban összeköltöztünk a magyar srácokkal, így elég sokat dumálok, és nincs nyelvi probléma. Pl.: Dió (ez a beceneve az egyik magyar srácnak), ő királylánynak vagy hercegnőnek hív, nem tudom h miért. Angolul a Will-el és a Nadzsival szoktam beszélgetni, de néha mondok hülyeségeket. :D

Jún.17.

Az elmúlt pár napban eléggé sok volt a meló, minden nap 13 óra. Azért nem is írtam, m kajak fáradt voltam, a gépemhez sem jöttem át, a leveleimet sem olvastam.
Szombaton szabadnapos vagyok, tervben van Boston és a tengerpart. Este sörözés a táborban, felnőttek lesznek, és a Will mondta h mi is ihatunk.
Az elmúlt 2 napban én sütöttem sütit 200 emberre, meg volt úgy h az kaja java részét is én csináltam. Eléggé megbízhat bennem a Will, h rám bízza 200 ember kajáját. Jó, persze nem bonyolult, de akkor is. Ma zacskós rántotta volt reggelire a szokásos fura dolgokkal. Hát a rántotta eléggé gusztustalan volt, így nem is ettem belőle. Annyival jobb h egész héten a Will-el dolgozunk, h ő nem hajt meg annyira minket mint a Karen. Kaja ugyanaz volt egész héten, mint múlt héten, így nem taglalom, van már rutinom benne.
Tegnap előtt megittunk egy sört a srácokkal titokban a patakparton, mivel itt nem lehet alkoholt fogyasztani (mivel gyerek tábor, így mindent titokban kell csinálni). Még nekem is jól esett, olyan fáradt voltam. Tegnap annyira fájt a lábam, h a könnyem is kicsordult. Szó szerint nem tudtam ráállni.
Biankával átköltöztünk egy másik kabinba a Dióhoz (ő egy másik magyar srác, aki a héten jött), m a lakótársaink eléggé hangosak és nem tudtunk tőlük aludni. Így legalább nyugalom van, bár így sem sikerül időben lefeküdni. :D Reggelente eléggé nehezen kelek fel, de ezt már megszokhattam volna, ezzel mindig is voltak gondjaim. :D
Tök jó képek készültek rólunk a napokban, épp megkértük a Lacit, h rakja rá a pendrive-ra, erre véletlenül törölte a memóriakártyát. Az ideg elkapott engem és a Biankát. Épp most keresünk neten olyan programokat, amivel vissza lehet varázsolni a képeket, de egyenlőre sajnos csak fizetős progikat találtunk.