Jún.17.

Az elmúlt pár napban eléggé sok volt a meló, minden nap 13 óra. Azért nem is írtam, m kajak fáradt voltam, a gépemhez sem jöttem át, a leveleimet sem olvastam.
Szombaton szabadnapos vagyok, tervben van Boston és a tengerpart. Este sörözés a táborban, felnőttek lesznek, és a Will mondta h mi is ihatunk.
Az elmúlt 2 napban én sütöttem sütit 200 emberre, meg volt úgy h az kaja java részét is én csináltam. Eléggé megbízhat bennem a Will, h rám bízza 200 ember kajáját. Jó, persze nem bonyolult, de akkor is. Ma zacskós rántotta volt reggelire a szokásos fura dolgokkal. Hát a rántotta eléggé gusztustalan volt, így nem is ettem belőle. Annyival jobb h egész héten a Will-el dolgozunk, h ő nem hajt meg annyira minket mint a Karen. Kaja ugyanaz volt egész héten, mint múlt héten, így nem taglalom, van már rutinom benne.
Tegnap előtt megittunk egy sört a srácokkal titokban a patakparton, mivel itt nem lehet alkoholt fogyasztani (mivel gyerek tábor, így mindent titokban kell csinálni). Még nekem is jól esett, olyan fáradt voltam. Tegnap annyira fájt a lábam, h a könnyem is kicsordult. Szó szerint nem tudtam ráállni.
Biankával átköltöztünk egy másik kabinba a Dióhoz (ő egy másik magyar srác, aki a héten jött), m a lakótársaink eléggé hangosak és nem tudtunk tőlük aludni. Így legalább nyugalom van, bár így sem sikerül időben lefeküdni. :D Reggelente eléggé nehezen kelek fel, de ezt már megszokhattam volna, ezzel mindig is voltak gondjaim. :D
Tök jó képek készültek rólunk a napokban, épp megkértük a Lacit, h rakja rá a pendrive-ra, erre véletlenül törölte a memóriakártyát. Az ideg elkapott engem és a Biankát. Épp most keresünk neten olyan programokat, amivel vissza lehet varázsolni a képeket, de egyenlőre sajnos csak fizetős progikat találtunk.

Nem volt egyszerű napom ma sem, fáj is a lábam rendesen. Holnap kezdődik az őrültek háza, 190 gyerek jön (középiskolások), és péntekig itt lesznek. Egész nap majd robotolhatunk, m még mindig csak 2-en vagyunk. Ma lett 2 angol lány szobatársunk, de még csak pár szót váltottam velük. Nagyon fura akcentussal és gyorsan beszélnek. Elég rendesen kell fókuszálnom h megértsem mit mondanak. Ma ebéd és vacsora is hamburger volt, chips, sali, sült krumpli, hot-dog, meg a szokásos. Totál ki vagyok. És hasonló lesz a menü egész héten.
Ma a Karen megdicsért, h jól dolgoztam. Nem ez az első alkalom. Tök jól esett. :D

6. és 7.nap

Szombaton szabadnaposak voltunk, olyan jó volt h semmit sem kellett csinálni. Sajnos Bostonba nem sikerült bejutnom, de legalább a család minden tagjával tudtam skype-on beszélni. Pénteken megérkezett a bőröndöm, kisebb sérüléssel, de hiánytalanul. Gyomrom azóta helyre állt, de nem is eszek vmi sokat, max a jól bevált gyümölcsöket. Este olyan szar horror filmet néztünk az amerikaiakkal, h végig röhögtem az egészet (The strangers). Mondtam is nekik, h rég láttam ilyen szar filmet. Szinte senkinek sem tetszett, de lelkesen végig néztük. Lényege nem volt az egésznek. Viszont az egyik csaj kikészített, annyira rájátszott a dolgokra és sikongatott, h szívem szerint megcsapkodtam volna, h érjen már észhez.
Ma meló volt, de nem sok mindent kellett csinálni, gyerekek majd csak holnap jönnek. Végre ettem normális húst. Vmilyen cégnek a HR képzése volt itt a táborban, és nekik barbecue-s szószos csirke mellett csináltunk salátával, és szerencsére nekünk is jutott belőle. A gyomrom hálásan korgott az ebéd befejeztével :D. És ma coca-cola-hoz is jutottam. Ma érkezett egy másik magyar srác a táborba, de ő is a karbantartó részen lesz. Azért az este jól elszórakoztunk mi így 4-en magyarok. A srác be is költözött hozzánk a kabinba, így legalább nem leszünk egyedül lányok és lesz ki megvédjen minket a támadó mókusoktól. Reggel is találtam egy mogyorót a cipőmben. H h került oda, azt nem tudom. Délelőtt meg a konyha előtt ráléptem egy kis kígyóra vagy siklóra, nem tudom melyik volt. Tökre megijedtem, m azt hittem, h cipőfűző, csak h hirtelen elkezdett mozogni. Sokkot is kaptam egy pillanatra, sikerült is felsikkantanom. :D
Holnap reggel viszont kezdődik a meló, megint hosszú hetünk lesz, kb 300 gyerek lesz itt a héten. Totál gáz, m még mindig csak 2-en vagyunk a konyhán. Szóval lesz meló 1000-rel... :S

4. nap

A bőröndöm világjáró lett, Torontóból már eljött, jelenleg Ditroit-ban van. Elméletileg holnap fog megérkezni, de ezt már annyiszor halottam. Már Will is veszekszik velük, h ez már nem állapot, meg gondolom már neki is elege van abból, h állandóan nyaggatom, h mit intézett velük.
Szóval, ezek történnek velem itt, jól érzem magam itt.

Mai kaja:
Reggeli: szokásos
Ebéd: szendvics, saláta, sós chips
Vacsora: pizza, sült krumpli, saláta, brownies (csokis süti, de nagyon édes)

Szerintem ma gyomorrontást kaptam.

3. nap

A mai napom light-osabb volt, mint a tegnapi, de a talpam nagyon fáj, és a cipőm is kikészíti a lábam. Az az egy probléma (már említettem az előbbi levelemben), h csak 2-en vagyunk a konyhán, így elég sok a meló. Ma is és tegnap is 95 gyerekre csináltuk a "kaját", plusz a személyzet. Holnap is ennyien jönnek. Holnap húzós napom lesz. Ma szerencsére tudtam a Viktorral beszélni (otthoni idő szerint 22:15kor), illetve tök véletlenül apuval is sikerült beszélnem (23:00kor). Ő is csak kíváncsiságból kapcsolta be a gépet, aztán mikor láttam h fent van, egyből hívtam. Remélem jövő héten már többen leszünk és nekem is több időm lesz.

Úgy hiányzik az otthoni kaja. Mai menü:
Reggeli: francia édes kenyérrúd (tudod ez a halrudacska)+juharszirup+sült grillkolbász+saláta+müzli
Ebéd: hamburger+saláta+krokett szerű vmi+jégkrém
Vacsora: nincs, m elmentek a gyerekek, amit találunk a hűtőben
A szakács néni Emmának hív, nem tudja kimondani a nevem. De nem csak neki okoz gondot, de a többiek legalább próbálkoznak. Pedig ők is sokat használják az "E" betűt. Nah mindegy...

Bőröndöm még mindig nincs. Kezdek kiakadni... :S Tegnap beszélt velük egy nagyon aranyos srác, Will-nek hívják, ő itt az egyik tábor vezető (kb velem egyidős, max 1 évvel idősebb), azt mondták, h ma kihozzák a bőröndöm. Délelőtt ide telefonáltak a reptérről, h ma hozzák, de egész nap nem érkezett meg. Délután beszéltem a Will-el, h még mindig nincs itt a bőröndöm. Ő megint felhívta a repteret, sokat értetlenkedtek vele, megint nem találják a bőröndöm. Mondta nekik a Will, h délelőtt ideszóltak, h hozzák. Erről nem tudtak semmit. Szóval minden fasza, nincs már tiszta ruhám. Az a baj, h 2 légitársasággal utaztam és nem tudják eldönteni h ki a hibás, ki hagyta el a bőröndöm (KLM vagy Delta Airlines). Szóval senki nem tud semmit, majd telefonálnak ha itt lesz a bőröndöm Bostonban. Nem tudom h intézném ezt el egyedül. Még jó h van aki segítsen.

Marha sok a mókus. Éjszaka is felkeltem h vhol a környékemen kaparászik és lelkesen makog vagy mit csinál. Ma éjjel kicsit hideg volt. Sajna pizsim sincs, Biankától kértem kölcsön 1 alvós pólót, szerencsére bugyim még van, így abban tudok aludni.

2. nap

Szóval, ma volt az első munkanapom. Elég fárasztó volt és ez így is fog maradni még egy pár napig, mivel a többi konyhai munkás még nem jött meg, csak mi vagyunk a Biankával és a "szakács" nő. Az itteni főzéshez nem kell vmi nagy tudomány. A mai menü a következő volt:
Reggeli: müzli, gyümölcs, narancslé, kávé
Ebéd: sajtos ill. sajtos-sonkás melegszendvics, saláta, meg vmilyen amerikai keksz szerű süti
Vacsora: paradicsom szószos tészta, húsgolyók, saláta, és megint vmilyen csokis süti
Persze ezek mind dobozos és félkész kaják. Hihetetlen miket meg nem tudnak enni. Ugye, ma jöttek meg a gyerekek, azoknak akiknek nem ízlett a kaja, helyette mogyoró krémes-lekváros szendvicset kaptak. Mind a kettőt fel kellett kenni a kenyérre egyszerre. Wááá, nézni is rossz volt. :S
Holnap is 7:30-kor kezdünk, szerintem megint vmi hasonló kaját fogunk csinálni. De már most úgy ennék vmi otthoni, igazi főtt ételt. Még a leves is hiányzik.
Jaj, majdnem el is felejtettem mondani, elméletileg holnap küldik a bőröndöm. Ma egy nagyon kedves srácot megkértem hogy segítsen elintézni a telefont. Segítőkész volt, a mobiljáról felhívta a repteret, odaadtam neki a papírjaim, aztán elintézett nekem mindent. Ha én hívtam volna a repteret, akkor nem tudom mi lett volna, mert még vele is értetlenkedtek, pedig ő idevalósi. Vmilyen fejes lehet itt, de kb velem egy idős. Nagyon segítőkész volt egész nap. Pont mire itt összeszokunk a társasággal, mehetünk át a másik táborba.
Röviden és tömören ezek voltak a mai nap eseményei.

1. nap

Hát, nem volt egyszerű az ide utam. Amszerdamban szálltam át, ott volt a biztonsági ellenőrzés. Meg kell mondanom, h alapos volt a nő, mert szó szerint mindenemet letaperolta. Bostonig az út unalmas volt és hosszú.
Megérkezés amerikai földre, persze miért ne velem történne meg, a csomagom nélkül. Azt Amszterdamban hagyták. Azt mondták, h majd másnap küldik, de még mindig nem érkezett meg... :S Bostonban a reptéren is rohangáltam, mert nem találtam meg a kocsit, amit kiküldtek elém. Egyik terminálból rohangáltam a másikba, míg egy nagyon kedves néger srác, akitől tájékozódni próbáltam, felhívta nekem a tábort, h hol vannak és én hol legyek. Így legalább nem kellett telefonra költenem. Persze az autó nem olyan volt, mint amilyet mondtak h keressek. A tábor logója sem volt az oldalán. Szóval...
Szerencsémre másnap pont szabadnap volt, így melózni sem kellett. Majd holnap reggel 8-kor kezdek.
Próbálok kisebb-nagyobb sikerekkel kommunikálni a többikkel, mivel csak 3-an vagyunk itt magyarok, a többiek mind angol anyanyelvűek. Ma például 2 amcsi és 1 angol sráccal mentem ebédelni a Friendly's-be. Fini volt a kaja (vmi furan nevű amcsi hambit sült krumplival és kólával), nagy volt az adag, de nem is volt vmi olcsó. Sűrűn nem fogom ezt megismételni. Spórolni kell a money-val. Amúgy nagyon kedvesek az emberek, türelmesek és a lényeg, h megértik h mit akarok mondani mikor beszélek.
Röviden, tömören ennyi a lényeg, holnap majd kiderül h mi is lesz itt a feladatom és h lesz a meló. :D